Daytrade történelem

1987: Mivel a legtöbb kereskedő telefonon tett ajánlatot, a NASDAQ-on kereskedő vállalatoktól függöttek. Tehát, amikor az októberi árzuhanás volt, ezek a vállalatok könnyen ki tudták kerülni a kisbefektetőket, egyszerűen nem vették fel a telefonjukat, mellyel sokakat megkárosítottak. Válaszul a SEC bevezette a Small Order Entry System-t (SOES), mellyel az 1 000 vagy annál kevesebb részvény ajánlatokat hamarabb teljesítik, mint az ennél nagyobb ajánlatokat.

1997: Széles körben elterjedt az internet. Több kereskedéssel foglalkozó vállalat online is továbbított ajánlatokat (E-Trade). A kisbefektetőknek már közvetlen hozzáférése lett részvények adás-vételéhez. Így gyakorlatilag akárki, még az „utca embere” is vehetett Microsoft részvényt, persze csak ha volt rá pénze.

1997-2008: Trader közösségek jöttek létre egy helyen tömörülve, akik kihasználva a gyors internetet és az információáramlást kereskedtek.

Manapság: A legtöbb ember nem közösségekben tradel, hanem otthon. Az internet sebessége már otthon is elérheti azt a sebességet, amit megkíván a daytrade. Ma már nem kell kiabálni a másiknak, hogy mi történik a piacon, elég beszerezni egy fülest és egy mikrofont, és máris lehet beszélgetni a többi traderrel.